Kovács András Bálint és Szilágyi Ákos könyve

6. fejezet

A tudatfilm határai (Tükör)

 

Tarkovszkij régóta készült már rá, hogy mint mondta – „filmet csináljon bolond családja történetéről”1. A film első változatának 1967-ben írt forgatókönyve, amely címével – Gyónás/Vallomás (’Iszpovegy’) – egyszerre utalt Tolsztoj és Rousseau nevezetes műveire, már a Solaris előtt készen volt, csak az engedély hiányzott leforgatásához. Tarkovszkijnak azonban a Solaris leforgatását engedélyezték. Így a Gyónás sok eleme (különösen a „tékozló fiú” és az „atyai ház” motívuma) és egész hangulata (főként a Földön játszódó jelenetek) a Solaris világában valósultak meg, míg a Gyónás alapgondolata a forgatás közben mindinkább irányt változtatott.2 A film tervéhez 1973-ban tért vissza, de már az Egy fehér, fehér nap (’Belij, belij gyeny’) című forgatókönyv formájában. A film címe apja, Arszenyij Tarkovszkij egyik versének címével azonos, melyet 1933-ban írt, alig egy évvel Andrej fia születése után, amikor még együtt volt a család (Tarkovszkij szülei később elváltak), s melyben Jurjevecnek, gyermekkora kisvárosának állít emléket (a későbbi Tükör gyermekkori emlékképeinek egy része is ebbe a városkába vezet vissza).

A „fehér, fehér nap” motívuma azonban Arszenyij Tarkovszkij más verseiben is visszatér, melyekben már saját gyermekkorát idézi fel:

Kő hever a jázminon túl,

És kincs a kő alatt.

Apám álldogál az úton

Egy fehér, fehér nap.

A motívum tehát már ekkor tükörként működik: a fiú – Andrej – gyermekkorának tükrében az apa – Arszenyij – gyermekkora verődik vissza, ismétlődik meg, azazhogy ebben is, abban is a természet, a kozmosz örökkévalósága, a kezdet abszolút ideje, amikor még mindannyian halhatatlanok voltunk.3 Az új forgatókönyv is teljes egészében anyja élettörténetére és gyermekkori emlékekre épült, mint az 1967-es első változat, a Gyónás, de a tükör erkölcsi témája, s vele a múlt és jelen megkettőződése, Ignat és Natalja története még hiányoztak belőle. A forgatókönyv első jelenete a temetőben játszódikegy nagyon fehér téli napon. A film férfi főhősének temetésén vagyunk. Innen, e temető téli fehérségéből tekint vissza a lírai hős a múltra, itt idéződnekfel a gyermekkor epizódjai, melyek közül nem egy bekerült a Tükörbe is (anyomdajelenet, a lőgyakorlatot irányító rokkant kiképzőtiszt története, a fülbevaló-eladás).4 Tarkovszkij naplója szerint 1974 márciusában merült fel először a Tükör cím. Kétségtelen persze, hogy maga a motívum ott bujkál már többek között a Gyónás forgatókönyvétől ihletett Solarisban is: „Egyáltalán nem akarunk mi meghódítani semmiféle kozmoszt – mondja Snaut űrhajós –, mi a Földet akarjuk kitágítani, ameddig csak lehet… Kontaktust akarunk… tükörre van szükségünk… Az embernek emberre van szüksége!”6 A Gyónás első változatából a gyónás, a vallomásmotívuma maradt meg a film prológusában, a némaságot és hebegést legyőző fiatalember történetében és azaz alapképlet, amely a tisztán életrajzi emlékeket, dokumentumfilmmel és fikciós elemekkel kapcsolta össze. A még 1967-ben Alekszandr Misarinnal közösen írt első forgatókönyv (Gyónás) szerint a film három rétegből tevődött volna össze: 1. „cinema verité” módszerrel készült életinterjú anyjával régi lakásukban; 2. dramatizált gyermekkori emlékek; 3. híradófilmrészletek.6 A második forgatókönyv (Egyfehér, fehér nap) elsősorban a fikcióra épült. A Tükörben viszont éppen ezt a fikciót hagyta el Tarkovszkij (a temetés kerettörténetét): „a filmben egyetlen kitalált epizód sincsen – mondta később egy életinterjúban ő maga. – Csakolyan epizódok kerültek bele, amelyek életemben vagy családunk életében valóságosan megtörténtek. Csupán egyetlen epizód, a főhős betegségének epizódja kitalált, azé a főhősé, aki a filmvásznon egyszer sem tűnik fel. Erre a fikciós elemre azért volt szükség, hogy elbeszélhető legyen a lelkiállapot, amelyben a főhős van. Talán halálos beteg, s éppen ez indítja el az emlékezésfolyamot, ez az oka a visszaemlékezéseknek, magának a film megszületésének. Tehát nem a szerző erőszakolja meg az emlékezetét itt, mondván, emlékszem, amire csak jólesik. Nem, egy haldokló ember emlékezete ez, aki nem vesztette el lelkiismeretét, és most életének legdöntőbb eseményeire emlékezik vissza.”7

Pages: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12